Az Ipoly partján elterülő kisvárosban, Balassagyarmaton, egyszerű házakból sorakozó utcában élt egy lakatosmester, akinél mindig készült valami csodálatos dolog. Lengyel Károly (1919 – 1995) az elmúlt század jellegzetes mechanikusa volt. Édesapja autodidakta szobrász, bátyja templomfestőként lett ismert szűkebb pátriájában. Élete során négy mesterséget tanult ki: a lakatos, a hegesztő, a vízvezeték-szerelő és a bádogos szakmát.
A háborúban harckocsi-szerelőként megjárta az orosz frontot. 1945 májusában esett fogságba, s mikor hazatért, lakatosként kezdett dolgozni. Az ötvenes években iparengedéllyel próbált boldogulni, de a magas adók miatt 1959. április 4-én ismét alkalmazott lett. Idős korában kovácsoltvasból készített tárgyakat lakása díszítésére.
Még az 1950-es években történt, hogy Lengyel Károlyhoz szokatlan megrendeléssel érkeztek: tervezzen és készítsen egy oldalkocsit, amely modern, kényelmes és teljesen egyedi darab. A mester neki is látott a szép feladatnak, a modern formát egy rakétaszerű kialakításban találta megfelelőnek. Amint elkészült az első oldalkocsi, sorra érkeztek a megrendelések. Rendelt oldalkocsit a város ismert és híres kalaposmestere is, aki a hajót egy TL Pannonia mellé szánta, abban hordta a kalapokat a vásárokba. Az oldalkocsik általában TL és TLT Pannoniák mellé kerültek, de készült BMW oldalára szerelt darab is. A csónakok készítéséről az alkotó fia, Lengyel Péter mondta el, hogy kizárólag kézi szerszámokkal, kézi munkával történt minden művelet, melyeket – a krómozás kivételével – édesapja végzett, beleértve a tervezést, a lakatosmunkát, kerékfűzést, a festést és a polírozást is.
Aprólékos tevékenysége emlékét fényképek, köszönőlevelek őrzik („hálás megemlékezéssel csodálatos munkájáért”), továbbá egy megrendelőlap az Egri Közútkezelő Vállalattól, Pannoniájuk oldalkocsissá alakításáról. Az első megrendelés 1950 táján érkezett, és kisebb szünetekkel az iparengedély végleges visszaadásáig, 1959 áprilisáig évente három-négy oldalkocsi készült, szerény körülmények között, de aprólékos, precíz munkával. Sajnálatos tény, hogy Lengyel Károllyal mindössze egy alkalommal készült riport a megyei lapban, és ezekre a csodás oldalkocsikra már csak az idősebbek emlékeznek. (Szakács Lászlónak a Veterán autó és motor old-timer magazinban megjelent írása)
A Nógrád c. megyei napilapból Elekes Éva 1989-ben megjelent írása itt olvasható az "aranykezű mesterről".
A háborúban harckocsi-szerelőként megjárta az orosz frontot. 1945 májusában esett fogságba, s mikor hazatért, lakatosként kezdett dolgozni. Az ötvenes években iparengedéllyel próbált boldogulni, de a magas adók miatt 1959. április 4-én ismét alkalmazott lett. Idős korában kovácsoltvasból készített tárgyakat lakása díszítésére.
Még az 1950-es években történt, hogy Lengyel Károlyhoz szokatlan megrendeléssel érkeztek: tervezzen és készítsen egy oldalkocsit, amely modern, kényelmes és teljesen egyedi darab. A mester neki is látott a szép feladatnak, a modern formát egy rakétaszerű kialakításban találta megfelelőnek. Amint elkészült az első oldalkocsi, sorra érkeztek a megrendelések. Rendelt oldalkocsit a város ismert és híres kalaposmestere is, aki a hajót egy TL Pannonia mellé szánta, abban hordta a kalapokat a vásárokba. Az oldalkocsik általában TL és TLT Pannoniák mellé kerültek, de készült BMW oldalára szerelt darab is. A csónakok készítéséről az alkotó fia, Lengyel Péter mondta el, hogy kizárólag kézi szerszámokkal, kézi munkával történt minden művelet, melyeket – a krómozás kivételével – édesapja végzett, beleértve a tervezést, a lakatosmunkát, kerékfűzést, a festést és a polírozást is.
Aprólékos tevékenysége emlékét fényképek, köszönőlevelek őrzik („hálás megemlékezéssel csodálatos munkájáért”), továbbá egy megrendelőlap az Egri Közútkezelő Vállalattól, Pannoniájuk oldalkocsissá alakításáról. Az első megrendelés 1950 táján érkezett, és kisebb szünetekkel az iparengedély végleges visszaadásáig, 1959 áprilisáig évente három-négy oldalkocsi készült, szerény körülmények között, de aprólékos, precíz munkával. Sajnálatos tény, hogy Lengyel Károllyal mindössze egy alkalommal készült riport a megyei lapban, és ezekre a csodás oldalkocsikra már csak az idősebbek emlékeznek. (Szakács Lászlónak a Veterán autó és motor old-timer magazinban megjelent írása)
A Nógrád c. megyei napilapból Elekes Éva 1989-ben megjelent írása itt olvasható az "aranykezű mesterről".