Quantcast
Channel: Nógrádi Motoros Krónika
Viewing all 13 articles
Browse latest View live

Összetörve -- motorok és balesetek

$
0
0
A motorozás (is) veszélyes sport, életforma. A közlekedési balesetek statisztikáinak ismertetése nélkül, egy különleges forrás segítségével mérhetjük le azt, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a kétkerekű járművek és utasaik.


A Nógrád Megyei Levéltárban találhatóak a volt Balassagyarmati Járásbíróság 1945–1992 között keletkezett iratai. Ítéletek, határozatok, végzések, jegyzőkönyvek és ezek mellékletei. Nem maradhattak ki sajnos a közlekedési balesetek, közlekedési bűncselekmények sem.


A levéltár a beszállított iratokat előre meghatározott szempontok szerint selejtezi. Így a gyakorlati értéküket elvesztő, történeti értékkel nem bíró periratok megsemmisítésre kerülnek. Egy súlyos testi sértést okozó közlekedési vétségnél az ítéleten, a vádindítványon és a tárgyalási jegyzőkönyvön kívül más nem marad meg. A levéltárosok felelőssége, hogy észrevegyék, mi az, ami az adott szempontok szerint kiválogatott dokumentumokon kívül megőrzésre érdemes lehet.


A levéltár munkatársait dícséri, hogy a bizonyítási kísérleteken, baleseti helyszíneléseken készült fotók megmaradhattak! A bírósági iratokból kiemelt fényképek így levéltárunk gyűjteményébe kerültek. A gyűjtemény létrehozóinak célja a korabeli településrészletek megörökítő fotók megőrzése volt. Látható, hogy egy forrás milyen sokoldalúan és „kiszámíthatatlanul” használható.


A szomorú valóság az, hogy a megmentett képek közel harmadán összetört motorokat láthatunk. Nem kell ismerni a pontos adatokat ahhoz, hogy láthassuk, mennyire felülreprezentáltak itt a motorosok. A felvételek közzétételével nem a szerencsétlenül járt embertársaink sorsa iránti kíváncsiságot szeretnénk kielégíteni. Azokon nem láthatók sérültek vagy a balesetek áldozatai. Csak az összetört motorok és a balesetek környezete. A bizonyítási kísérleteknél, helyszíneléseknél összegyűlt kíváncsiskodók népes csoportja teszi különlegessé ezeket a teljesen más célból készült motoros és „szociofotókat”.



Az én motorom

$
0
0
Ebben a rovatban szeretnénk közölni a személyes emlékeket, fényképeket, dokumentumokat. Aki megosztaná ezeket, a következő úton veheti fel a kapcsolatot a levéltárral: Nógrád Megyei Levéltár 3100 Salgótarján Bem u. 18. 2660 Balassagyarmat Hétvezér u. 26. email: starjan@nogradarchiv.hu telefon: 06/32/310-043 és 06/35/300-745


Az alábbi címekre kattintva egy-egy kis képtár tekinthető meg!



Felsőpetényi motorosok

Egy motoros naplója

$
0
0
Mindenkinek vannak tervei, megvalósításra váró álmai. Fiatalon meg különösen… Sokat aztán feladunk, elfelejtünk, de van amiben kitartunk. Azt szokták mondani – vigyázat, közhely! – ha valamit nagyon szeretnénk és sokat dolgozunk érte, akkor sikerül is elérnünk. Így gondolta ezt a hatvanas években egy tizenéves falusi fiú is, akinek kedvenc olvasmánya Ternai Zoltán híres műve „A motorkerékpár” című könyv volt. A könyv ma is megvan. Szakadt, a sok lapozástól, olvasástól fényesre kopott lapokkal, bejegyzésekkel, rajzokkal. Gál László féltett kincse.


Biciklivel járt, mint a többi gyerek, de mindig a motorokról mesélt és arról, hogy egyszer majd ő is versenyző lesz. Gyűjtött mindent, ami a motorversenyzéssel kapcsolatos. „Bevezetés a gyorsasági motorsportba” – ezt írta 1964-ben annak a kockás füzetnek a borítójára, ahová az újságokból kivágott tudósításokat, képeket ragasztotta. Majd tíz év alatt telt be a füzet és ezalatt Gál László motoros, gyorsasági motorversenyző lett. Lapozzunk bele mi is az elveszettnek hitt, de egy lomtalanítást szerencsésen átvészelt naplóba! Nézzük meg, hogyan lett az álomból valóság!


Balassagyarmati motoros élet

$
0
0

A hatvanas évek végén kezdődött a balassagyarmati motorsport jeles fejezete. Úgy alakult, hogy a gyorsasági motorsport Nógrád megyében Balassagyarmaton talált otthonra. Egyre többen voltak akik közösen bütykölték, tunningolták a Pannóniákat, MZ-ket, Komárokat. Az ötvenes években Nándori László, Pfenninger Károly, majd Csókás Ferenc és Garai Károly értek el szép eredményeket.


Az ő példájuk „fertőzte” tovább a fiatalokat, akik háztömb körüli versenyeket szerveztek. A Balassagyarmati SE motoros szakosztályának megalakulása után került sor 1970 nyarán az első nagyobb versenyre. (A Nógrád így tudósított a versenyről>>>Tovább) A tizenöt taggal induló szakosztály motorosai eljutottak az országos viadalokra, ott voltak az országos bajnoki futamokon a híres Népligeti pályán. Gál László, Kovács Tibor, Lévai János, a Sztrézs testvérek, Wéber László és társaik érdeme, hogy 1972-től Balassagyarmat adott otthont a közúti gépek országos bajnokságának.


1975 októberében a népligeti pálya helyett itt rendezték a Magyar Népköztársaság gyorsasági bajnoki futamát. (Augusztus 20-án is volt egy közúti verseny a városban!) A 2600 méteres pályán három „speciál” kategóriában (350, 250 és 125 cm3) és két „közútiban” (250 és 125 cm3) avattak bajnokot. (A városi pálya térképe >>>Tovább)


Már a szombati edzésnapot 5000 ember tekintette meg, a vasárnapi versenynek 15000 (!) nézője volt. Az utolsó OB futamot 1976-ban rendezték, ezután elcsendesedett a város, de országos szinten is véget ért egy korszak, leáldozott a közúti versenyek aranykorának.

Oldalkocsik a lakatosműhelyből

$
0
0
Az Ipoly partján elterülő kisvárosban, Balassagyarmaton, egyszerű házakból sorakozó utcában élt egy lakatosmester, akinél mindig készült valami csodálatos dolog. Lengyel Károly (1919 – 1995) az elmúlt század jellegzetes mechanikusa volt. Édesapja autodidakta szobrász, bátyja templomfestőként lett ismert szűkebb pátriájában. Élete során négy mesterséget tanult ki: a lakatos, a hegesztő, a vízvezeték-szerelő és a bádogos szakmát.


A háborúban harckocsi-szerelőként megjárta az orosz frontot. 1945 májusában esett fogságba, s mikor hazatért, lakatosként kezdett dolgozni. Az ötvenes években iparengedéllyel próbált boldogulni, de a magas adók miatt 1959. április 4-én ismét alkalmazott lett. Idős korában kovácsoltvasból készített tárgyakat lakása díszítésére.


Még az 1950-es években történt, hogy Lengyel Károlyhoz szokatlan megrendeléssel érkeztek: tervezzen és készítsen egy oldalkocsit, amely modern, kényelmes és teljesen egyedi darab. A mester neki is látott a szép feladatnak, a modern formát egy rakétaszerű kialakításban találta megfelelőnek. Amint elkészült az első oldalkocsi, sorra érkeztek a megrendelések. Rendelt oldalkocsit a város ismert és híres kalaposmestere is, aki a hajót egy TL Pannonia mellé szánta, abban hordta a kalapokat a vásárokba. Az oldalkocsik általában TL és TLT Pannoniák mellé kerültek, de készült BMW oldalára szerelt darab is. A csónakok készítéséről az alkotó fia, Lengyel Péter mondta el, hogy kizárólag kézi szerszámokkal, kézi munkával történt minden művelet, melyeket – a krómozás kivételével – édesapja végzett, beleértve a tervezést, a lakatosmunkát, kerékfűzést, a festést és a polírozást is.


Aprólékos tevékenysége emlékét fényképek, köszönőlevelek őrzik („hálás megemlékezéssel csodálatos munkájáért”), továbbá egy megrendelőlap az Egri Közútkezelő Vállalattól, Pannoniájuk oldalkocsissá alakításáról. Az első megrendelés 1950 táján érkezett, és kisebb szünetekkel az iparengedély végleges visszaadásáig, 1959 áprilisáig évente három-négy oldalkocsi készült, szerény körülmények között, de aprólékos, precíz munkával. Sajnálatos tény, hogy Lengyel Károllyal mindössze egy alkalommal készült riport a megyei lapban, és ezekre a csodás oldalkocsikra már csak az idősebbek emlékeznek. (Szakács Lászlónak a Veterán autó és motor old-timer magazinban megjelent írása)


A Nógrád c. megyei napilapból Elekes Éva 1989-ben megjelent írása itt olvasható az "aranykezű mesterről".

Ardie motor

$
0
0
Vitéz Borgói József 1927-ben lett a pásztói hengermalom tulajdonosa. A malom mellett 1945-ben négy állandó munkással egy olajütő üzemet is nyitott. A negyvenes években a Magyar Petróleum Ipar Rt. helyi képviseletét is ellátta. Vállalkozásait, halála után, özvegye vitte tovább, azok az államosítással szűntek meg.


Pásztói hengermalmának iratai között maradt fenn a malomtulajdonos motorkerékpárjáról néhány dokumentum. 1943-ban vásárolta az Ardie márkájú gépet Lippai János valkói lakostól. A pontos típusjelzés nem derül ki az iratokból, de a feltüntetett műszaki adatok alapján egy „S 125 Junior” motorról lehet szó. A 123 cm3-es gépeket 1939 és 1940 között gyártották Nürnbergben. Az egyhengeres, 3 sebességes, négy és fél lóerős jármű 60 kilométeres végsebességre volt képes, ami több mint elegendőnek bizonyulhatott azon az úthálózaton, ahol még a hatvanas években is jórészt a tömörebb, jobban kijárt útszéleken döcögtek a motorkerékpárok.


A világháborús évek alatt a polgári lakosság tulajdonában lévő járművek forgalmát a szűkös üzemanyagkészletek miatt korlátozták. Borgói József a motor használatának közérdekűségére hivatkozva szabad mozgást és üzemanyag felhasználást biztosító „Ü” jelzést kért a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumtól.




Régi nógrádi versenyek

$
0
0
A régi versenyek történetéről két fontos forrásunk a korabeli sajtó és az Észak Magyarországi Automobil Club (ÉMAC) Nógrád és Hont vármegyei osztályának jegyzőkönyve. Az ÉMAC Nógrád és Hont vármegyei osztályának alakuló közgyűlésén, 1931. június 31-én Dr. Buchalla Sándor központi választmányi tag ismertette a nógrádi autós-motoros sportélet eseményeit. A jegyzőkönyv megörökíti, hogy 1929. augusztus 20-án Salgótarjánban egy motoros ügyességi versenyt rendeztek, és megalakították a Salgótarjáni Motoros Alosztályt.


A versenyeken autósok, motorosok közösen vettek részt. A csillagtúrák résztvevőinek be kellett tartani a sebességhatárokat, a motorosokat kötelezték bukósisak viselésére. Az elsősorban a gépek megbízhatóságról, és a mostoha útviszonyok legyőzéséről szóló hosszú távú versenyek népes közönséget vonzottak. De az autós és motoros sportélet 1929 – 1931 közötti néhány éves virágzása nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Meg is jelent az örök igazságairól híres olvasó levele az 1930-as tavaszi szezonnyitó verseny után: „Autó és motorversenyek. A gyárakat, amelyek autóikat közúti versenyre küldik, utainkat elrontják, jól meg kellene adóztatni. Mert mégiscsak abszurdum, hogy minden második vasárnap a pihenést váró tisztviselőket és csendőröket kivonultassák a rend fenntartására és a közönséget letiltják a közlekedésről. A verseny végén mind az autók, mind az utak csak rosszabbak lesznek, s a köznek haszna az ilyen versenyből nincs. Menjenek az erre a célra épített pályákon versenyezni!”



A kezdetek

$
0
0
Mi történt Nógrádban az autózás hőskorában? Magyarországon az 1920-ban meglévő 16,5 ezer km kiépített úttal szemben a II. világháború előtt már mintegy 25 ezer km hosszúságú úthálózat volt. A forgalomban lévő gépjárművek száma motorkerékpárokkal együtt az 1920. évi 1,7 ezerről 1930-ra 30,3 ezerre ugrott. Nógrád vármegye kiépített közútjainak hossza 1932-ben 890 km, s ebből 4100 méter aszfaltozott, 6300 méter kőburkolatú, 879 km kavicsolt és az általános terítéssel áthengerelt „vizes” makadámút volt. A vármegye lehetőségeihez képest próbálta karbantartani, fejleszteni úthálózatát. Az útépítés – ugyanúgy mint az ország más törvényhatóságaiban – külföldi kölcsönökből folyt. 1929-es BM rendelet szerint az úttest menetirány szerinti bal oldalán kell haladnia a járműveknek. 1929-ben megyeszerte a közlekedőket 72 darab útjelző oszlop igazította útba az útelágazásoknál és az útkereszteződésekben.

Autószerelő hirdetése az 1939-es Nógrádi Hírlapban

A közutak mellett az autósokat, motorosokat kiszolgáló infrastruktúra is fejlődött. A Királyi Magyar Automobil Club 1912-es évkönyve szerint benzinállomásként szerepel Balassagyarmaton Kutassy Dániel utóda Riszdorfer I. sz. drogéria. Losoncon Rittinger Ferenc kereskedő, Salgótarjánban Bogenglück Ignátz vaskereskedő szerepel és nem hivatalos benzinállomás tulajdonosaként Losoncon Belágh Lajos szatócs van feltüntetve. 1933-ban a megye területén már 26 benzinkút működött, ahol 6242 liter tiszta benzint és 21688 liter motalkót adtak el. Utóbbi benzin és alkohol keveréke, az üzemanyaghiány enyhítését szolgálta 1926-tól. 1937-ben, a megyében 7 helyen volt autójavító, illetve gépjavító műhely. Két évvel később pedig Balassagyarmaton már 9, Salgótarjánban 6, Szécsényben és Kisterenyén 1-1 helyen.

Balassagyarmati MÁV és MÁVAUT menetrend 1941-ből

A közúti teherfuvarozás terjedését az állam vasútvédő intézkedései befolyásolták, 1928-ban Nógrád és Hont vármegyében összesen 1 teherfuvarozó vállalat működött. Az autóbusz közlekedés is a 20-as évek végén indult meg. A Balassagyarmat-Salgótarján járatot a MAVART indította 1929. május 4-én. A taxiközlekedést a városok szabályrendeletekkel szabályozták. A balassagyarmati szabályrendelet kimondja, hogy a város területén „összesen tizenkét bérkocsi engedélyezhető”. Taxit csak férfi vezethetett. A sofőr menet közben nem dohányozhatott, formasapkát viselt. „Fuvarszerzés céljából az utcákon cserkészni tilos.”

Bérfuvarozó hirdetése 1942-ből

A gépjárművek számáról 1928-ban csak a megye két városából, Balassagyarmatról és Salgótarjánból vannak adataink. Eszerint Balassagyarmaton 25 személyautó, 3 teherautó és 12 motorkerékpár volt. Salgótarjánban 14 személyautó és hét teherautó, tehát összesen 21 gépjármű volt. Arra, hogy a községekben körülbelül 35 gépjármű-tulajdonos volt, a tulajdonosokat összefogó, érdekeiket képviselő ÉMAC (Északmagyarországi Automobil Club) tagjainak névsorából következtethetünk. (Az ÉMAC tagnévsora letölthető >>>)

Strausz Andor Opel képviseletének 1939-es hirdetése

A klubélet megyei szervezése 1929-ben kezdődött. „A vármegyei automobil és motorkerékpár tulajdonosok elhatározták, hogy gazdasági érdekeik védelmére egyesületbe tömörülnek.” Nógrád vármegyei osztályként a Bükk és Mátravidéki Automobil Clubhoz csatlakoztak, ami nevét Északmagyarországi Automobil Clubra változtatta. A szervezkedés fő irányítója dr. Buchalla Sándor m. kir. rendőrkapitány, a BÉMAC korábbi főtitkára volt. Az ÉMAC társelnöke Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár lett. Az ÉMAC Nógrád- és Hont vármegyei osztályát báró Buttler Elemér vezette, az alelnökök gróf Mailáth Géza és Molnár András bányaigazgató voltak. A tagok között találunk birtokosokat, tisztviselőket, hivatalnokokat, orvosokat, ügyvédeket, kereskedőket, katolikus lelkészt, vendéglőst, iparosokat és két bányatanítót is. A rendes tagok névsorában három hölgyet is találunk. (Az ÉMAC Nógrád- és Hont vármegyei osztályának alakuló üléséről készült jegyzőkönyv letölthető változata >>>)

A Ford is megjelent 1939-ben Nógrádban

A club tagjai egész sor kedvezményben részesültek: a „Steaua-Rex és Shell” benzint 40 fillérért kapták, az olajból 25%, szállodákban pedig 20% árkedvezményt élveztek. Az ÉMAC és a KMAC (Királyi Magyar Automobil Klub) együttműködésének köszönhetően hamarosan a sportélet is megélénkült Nógrád megyében. (Összeállítva Valecsik Árpádnak az 1989-es Nógrádi történeti évkönyvben megjelent tanulmánya alapján)

Why make Pannonia Your choice?

$
0
0

A Pannonia motorkerékpár keresett exportcikké vált. Nem csak a mindent beszippantó szovjet piacra készült, az export változatok megjelentek és versenyképesnek bizonyultak Európa nyugati felében is.


A gyár marketingstratégiája elsősorban a fiatalokat célozta meg. „Miért válaszd a Pannóniát?” Teszi fel a kérdést a brit piacra szánt hirdetés. „Mert megbízható, tetszetős, gazdaságos és kiváló az úttartása! A Pannonia motorkerékpár a neked való motorkerékpár!” – hangzik a válasz.


Az itt látható reklámfotók, prospektusok gond nélküli, vidám életet ígérnek minden Pannonia tulajdonosnak.


Kis Pannonia történet

$
0
0

Csepelen az első motorkerékpár 1929-ben készült az egykori WM (Weiss Manfréd Művek) gyárában. A sorozatgyártás 1931-ben kezdődött a 100-as Csepelek „Pirostankos” verziójával. Később megjelentek az úgynevezett „Nikkeltankos”, és „Sárgatankos Turán” típusok is. A fejlődést a második világháború szakította félbe. A teljesen lebombázott gyár újjáépítése után folytatódott a 100-as, majd a 125-ös modellek gyártása. Komoly előrelépésnek számított a 250-es előbb ikerdugattyús, majd egydugattyús modellek megjelenése.

És beindul a futószalag...

A Csepel 250 továbbfejlesztéseképpen, a teljes váz és futómű áttervezésével 1954 őszén jelentek meg az első Pannoniák. A jóhírű csepeli gyártmányoknak nagy lendületet adott az új modell a Pannonia TL, ami korszerű, megbízható motorkerékpár volt. A kezdeti Pannonia versenyváltozataival is szép sikereket értek el a gyári versenyzők, Így például 1956-ban a franciaországi 24 órás versenyt, a Bol’dor-t is Pannoniával nyerte meg Kurucz György és Reisz István. Az újabb Pannonia típusok is sikeresek lettek, így a TLT, TLB és TLF típusok.

TLB, a luxusváltozat elsősorban NDK exportra készült

A legkedveltebb magyar motormárka csillaga meredeken ívelt felfelé. A gyár nem tudta kielégíteni a fokozódó keresletet, nem csak belföldön, de külföldön sem. A T1 – T4 típusok után 1964-ben megjelent a T5, a minden idők legnagyobb darabszámában gyártott Pannoniája. A jól bevált strapabíró motorkerékpárból bőven jutott a szovjet piacra is. A biztos siker T5 modellhez a gyárvezetés nem mert komolyan hozzányúlni, bár készültek új prototípusok és krossz modellek is, az alapmodell és annak krómozott és divatos színezetű luxusváltozatai maradtak gyártásban. Mire a P10 és a kéthengeres P20 megjelentek a konkurens motorkerékpárgyárak jócskán beérték a csepelieket. A P20 kései megjelenésével a gyár egy jó gyorsulóképességű, robbanékony, korszerű motorkerékpárt tudott bemutatni, bár az árnyoldalon megjelentek a spórolásból szériában elmaradt aluhengerek, import alkatrészek.

A hajtólánc beállítása egyszerű... - kép a német nyelvű kezelési útmutatóban

Addigra a gyártás gazdaságossága is minimálisra csökkent, és az állami vezetés hibái miatt (fixáras termék, befektetés hiánya, új típusok be nem vezetése) köztudottá vált, hogy meg fog szűnni a motorkerékpár gyártás hazánkban végül Csepelen is. Bár bejelentették, hogy 1975. július elsejével bezár a Motorkerékpárgyár– amit a dolgozók egyszerűen nem akartak elhinni – a gyártás még egészen 1975. október 24-ig folytatódott, majd aznap végleg leállt. A kötelező pótalkatrész gyártáson kívül nem készült más. A Motorkerékpárgyárban a felszámolás után kerékpárokat készítettek, például a híres Camping kerékpárt is, de ez nem tudta feledtetni a motorosokkal, gyári dolgozókkal az elmúlt több évtized méltán híres motorgyártása után maradt űrt.

A balassagyarmati Pannonia gyűjtemény

$
0
0
"A Pannonia motormúzeum ötletét a balassagyarmati városvezetés felé még 2002-ben vetettem fel az akkori polgármester Juhász Péter úr felé. Tekintve, hogy korábban rendezett veterán motorkerékpár kiállításoknak nagy sikere volt, és a nézőközönség a vendégkönyvek tanúsága szerint is hiányolja e híres magyar motormárka állandó kiállítását.

Séta a gyűjteményben>>> Tovább

Juhász úr mandátuma végén messzemenő ígéreteket nem akart tenni, de segített más intézményeknél nyolc motor elraktározásának megoldásában, mivel akkor már raktározási gondokkal is küszködtem. Lombos polgármester úrnak is felvetettem az ötletet, de a városnak nem volt megfelelő épülete a múzeum kialakítására. Változás az ügyben Medvácz Lajos polgármester úr mandátuma alatt történt. Indítványozta a képviselőtestület előtt a volt Kábel Klub pincehelyiségének múzeummá alakítását. A képviselőtestület egyhangúlag támogatta az indítványt.


Először, mikor lementem a lépcsőn eléggé meglepődtem, mert 20 centiméternyi víz állt a 400 négyzetméteres pincében, egy csőtörés eredményeképpen. Víz kiszivattyúzása után következett a teljesen kifosztott pince világításrendszerének megújítása, a festés-tapétázás, vízvezeték javítás, majd a motorok leengedése a meredek lépcsőn. Az Axelo Kft jóvoltából megérkeztek a lapraszerelt vitrinek és posztamensek bútorlapjai. Megkezdődött a múzeum berendezése, a motorok tisztítása, a vitrinek összeszerelése, a kiállítóhelyek kialakítása. Balogh Ádám barátommal szinte minden esténket a gyűjtemény töltötte ki.


Eljött a várt dátum: 2008. március 6., a sajtótájékoztató napja, ami az első nyilvános szereplésünk volt. Sorra jelentek meg a cikkek, és közvetítések, jöttek a telefonok, érdeklődtek a nyitás felől. Március 15-ére, nemzeti ünnepünkre tettük a nyitás napját, mert ekkor biztos senki sem dolgozik, és így aki akart el tudott jönni a megnyitóra. Az internetes fórumokon megjelentek alapján sejteni lehetett, hogy jönnek majd szép számmal. Nem kellett csalódnom, sok motoros, közöttük pannoniások is megjelentek. A polgármester úrral és Ádám Györggyel, mint alapítványi elnökkel büszkén húztuk ki magunkat, és kértük fel a megnyitásra Paulovits Imrét a Motor Revü c. szaklap főszerkesztőjét. Ezután Fóti Gyula a Magyar Gépek Túra Szövetségének elnöke adta át a múzeum részére az elismerésüket jelképező bekeretezett emblémájukat. Sorra jöttek az interjúk és a tv stábok, akik hírét vitték a múzeumnak. A múzeum azóta szorgos hétköznapjait éli, további lassan megvalósuló tervekkel."

(A gyűjteményt létrehozó Szakács László írása)


A balassagyarmati Info+ TV tudósítása a megnyitóról


A Hír Tv híradása a megnyitóról


Bevezetés

$
0
0
A Nógrád Megyei Levéltár motoros krónikájának ötlete egy balassagyarmati pincéből indult, ahol különleges gyűjtemény nyílt 2008 tavaszán. Egy gyűjtő szenvedélyének eredménye, az első Pannonia motorokat bemutató kiállítás. Mert nincs ilyen máshol! Nézzük meg, gyönyörködjünk ezekben a remek motorokban!


Arra gondoltunk, hogy a levéltár eszközeivel segítünk bemutatni, népszerűsíteni a gyűjteményt, ami jóval több, mint egyszerű motorkiállítás. Egy korszak lenyomata, egy életérzésé a vitrinekben elhelyezett sok apró tárggyal, az ötvenes évekből „itt maradt” benzinkúttal, a hetvenes évek utcai versenyeinek fotóival.


Az anyag gazdagságát látva mi sem maradhattunk meg eredeti célunknál. Elkezdődött egy motoros gyűjtemény, szép levéltáros szakkifejezéssel élve fond kialakítása. Terveink szerint összegyűjtjük a megye motoros életének dokumentumait. Keresünk és várunk fényképeket, bármilyen iratot (a forgalmi engedélytől, a büntetési cédulán át a benzinjegyig), plakátot, visszaemlékezést. Szeretnénk megőrizni a személyes emlékeket!

Néhány évtizeddel ezelőtt több motorkerékpár futott az utakon, mint autó. Olcsóbb volt, könnyebb volt hozzájutni, mint egy gépkocsihoz. És a legtöbben vágytak az elérhető szabadságra, amit a fürge kétkerekű nyújtani tudott. Így szinte nincs is olyan család, amelyik ne őrizne emléket, történetet, dokumentumot a régi motorról. Vagy a gép ott porosodik a fészerben? A tankjában háromforintos benzin lötyög?


Mi megkerestük az „öreg” motorosokat. Kevesen emlékeznek már arra, hogy a hetvenes években több ezren – a Nógrád tudósítása szerint 1975-ben 15 ezren – szurkoltak végig egy kisvárosi versenyt. „A motorok gyorsak voltak, de az élet nyugodtabb mederben folyt, több idő volt odafigyelni a bennünket körülvevő világra, egymásra” – mondta egy régi versenyző. Akinek akad még egy kis ideje, az reméljük, hogy hasznosan tölti azt oldalainkat böngészve. És ha emlékeit is megosztja velünk, akkor együtt tehetjük gazdagabbá a gyűjteményt, aminek első darabjait mutatják be ezek a lapok.


Nézzük meg, hogy milyen volt Nógrád a motorizáció hajnalán, milyen motorral járt a hengermalom tulajdonosa, hogyan készített egy lakatosmester csodálatos "csónakokat" a motorok mellé, vagy gondolkodjunk el a bizonyítási kísérleteken, baleseti helyszíneléseken készült fotókat nézegetve, azon, hogy milyen védtelenek a motorosok. A képes tartalomjegyzékből megnyíló alfejezetek mellett webes képgalériánkban több száz képet talál az olvasó. Jó utat, jó szórakozást kíván mindenkinek a Nógrád Megyei Levéltár!

Aki megosztaná velünk és az olvasókkal emlékeit, az a következő címen léphet kapcsolatba a levéltárral:

Nógrád Megyei Levéltár
  • 3100 Salgótarján Bem u. 18.
  • 2660 Balassagyarmat Hétvezér u. 26.
  • email: starjan@nogradarchiv.hu
  • telefon: 06/32/310-043 és 06/35/300-745
Viewing all 13 articles
Browse latest View live